Daru Jóga Blog Hullahopp

Hullahopp karika és a Flow-élmény

Pár napja zenét kerestem az egyik dinamikus jógaórámhoz. Nézegettem a már meglévő playlistjeimet, böngésztem a hatalmas kínálatot. Hiszem, hogy a jól megválasztott zene hozzátehet az elmélyedéshez, a fejlődéshez minden szinten. Egy jó lejátszási lista segítheti a jógagyakorlás során feltörő érzelmeket feldolgozni, ha kell elengedni, melyek benned kavarognak. Persze ehhez fontos, hogy szem előtt tartsam, milyen stílusú gyakorlás lesz, kik jönnek az órára. A zene segíthet a jógaóra során, hogy megtapasztald a flow-élményét.

” A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetében tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és a hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy a készségeink fejlesztésében.”(1) Imádom a flow jógaórákat, talán az ilyen típusú gyakorlással könnyebben megteremtődik a tökéletes élmény állapota, de statikusabb jógagyakorlás közben is átélhető a flow-élmény. (Persze más típusú testmozgás, hangszeren zenélés, kirándulás a természetben, munkahelyi feladat, stb. is hozhatja a flow-t, és ami különösen jó hír, házimunka közben is átélhetjük. Na, itt a zene tuti segíthet!😂) A flow-élmény egyik legbiztosabb jele, hogy ösztönösen, akár kitörő örömöt érzel, miközben egy adott feladatot oldasz meg. Az idő érzékelése megszűnik, teljesen elmerülsz abban, amit csinálsz, azonosulsz vele. Ahhoz, hogy ez az állapot megteremtődjön, mely felszabadít, örömmel tölt fel, pihentet, fontos, hogy egyensúly legyen a képességeid és a feladat nehézsége között. A feladat ne legyen túl könnyű, kihívásoktól mentes, de ne is legyen túl nehéz. De ez már egy másik poszt témája, hogyan válassz a sok gyakorlási stílus közül, hogy az ászanázás felemelő legyen számodra, a jóga célja megmaradjon.

Ott tartottam, hogy zenét kerestem. Válogattam, sok jó számot letöltöttem, kifejezetten egy dinamikus jógaóra járt a fejemben. Majd este lett, gondoltam, másnapra hagyom a lejátszási lista összeválogatását. Az esti órám után a családdal közösen pihentünk, van, hogy ehhez keresünk egy sorozatot. Most is van egy, annak a következő részét néztük meg azon az estén.

Egy amerikai foci edzőről szól, aki családi okok miatt elvállal egy foci edzői állást Angliában, úgy, hogy gőze nincs az európai futball szabályairól. Persze a sztori ennél összetettebb, de most ennél több nem fontos abból szempontból, mint amit szeretnék neked elmesélni, javasolni. Számomra szórakoztató a sorozat, bírom a humorát, élvezem az angol akcentusokat, a megformált tipikus karaktereket. És könnyen tudok kapcsolódni a történethez a sport vonal és a sportolók teljesítményei mögött húzódó nehézségek miatt. Az aktuális rész az IMDB szerint a sorozat legkevésbé jó része, és valóban, ezzel mi is egyetértettünk, de még ez is szórakoztató volt.

Az epizód végén volt egy jelenet, amely érzelem cunamit indított el bennem. Az edző barátja, egyben kollegája a rész végére egy különös éjszakai szórakozóhelyre kerül, és ott a zene magával ragadja, elkezd táncolni, hullahoppozni, és teljesen elmerül abban, amit csinál, felszabadul, boldogság járja át, maga mögött hagyja a stresszt.

Akik régről ismernek, tudják, hogy szerettem rock koncertekre, különféle alternatív zenekarok fellépéseire járni. De ettől független, sokféle stílusú zenét hallgattam, még most is így van ez. Számomra régen is és most is az volt a lényeg, hogy megszólítson a zene, akár táncra hívjon. Korábbi posztjaimban azt nem is említettem, hogy majdnem 4 évig heti 3-szor 4 órában táncoltam is az úszás, és egyébb vizes sportok után. Imádtam, imádok táncolni, csak ma már ritkábban teszem. Sajnos!

Fiatalon sokszor hétvégén eljártunk koncertekre, szórakozóhelyekre. Dunaújvárosban nőttem fel, több zenekar indult onnan, rengeteg nyilvános és privát zenekari fellépésen vettem részt jó fej emberek társaságában. A koncertek után sokszor maradtunk bulizni, vagy a közeli diszkóba mentünk táncolni. Emlékszem az érzésre, amit a sorozatban a főszereplő barátja élt át. Akkoriban én is, mint ő a sztoriban, meghallottam a zenét, és onnantól akár órákra belefeledkeztem a táncolásba. Erős flow-élmény volt, napokra feltöltött. A társaságból a fiúk többsége inkább a bárpultot támasztotta, ritkábban táncoltak, például a férjem is. De volt egy srác, egy barátunk, aki számára úgyanúgy megállt az idő, eltűnt a tér, csak a zene volt és az önfeledt mozgás. Sokszor táncoltunk együtt.

Akkor este, mikor a családdal néztük a sorozatot, sok minden helyre került bennem. Értem már, hogy miért szeretek ennyire mozogni, sportolni, hogy mit ad manapság számomra a csendes statikus vagy a zenés dinamikus, áramló jógagyakorlás és a halkan csobogó úszás. És mit adott akkor régen a tánc. Ilyenkor minden elcsendesül, kiürülnek a gondolatok, tudok kapcsolódni önmagammal.

Van, hogy megkérdezik, nem vagyok-e fáradt ennyi mozgástól. A válaszom: nem. Csak akkor vagyok fáradt, ha kényszerből mozgok, nem a mozgás öröméért. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének nekem is céljaim, csak igyekszem élvezni az utazást, arra koncentrálok, a jelenre. “A flow érzése a szabadság jele. A flow azonban mégsem tudatos cselekvés, hanem inkább olyan tudatállapot, amelyet hagyunk, hogy megtörténjen…Ehhez mindig szükséges a pillanatban való jelenlét. Ha a múltban élünk, vagy a jövőben, nem éljük át a tevékenység örömét. Tanuljuk meg szeretni a jelent, mondj igent rá, bármi legyen is az, és értékeld az élet szépségét, bárhol is vagy.”(1)

Másnap összeválogattam a dinamikus jógaórára a playlistet. Szerintem jó lett, főleg egy szám fogott meg. Nem ismertem eddig, számomra új, de ahogy megszólalt táncra perdültem a mosókonyhában. Házimunkához zene!☝️😁 Szóval arra biztatlak, Olvasó, hogy keress valami tevékenységet, amiben el tudsz merülni, teljesen feloldódsz, ami örömmel tölt fel. Csíkszentmihályi Mihály (magyar származású, világhírű pszichológus) úgy gondolta, életminőségünk is jelentősen javulhat, ha életünkben rendszeresen teret adunk a flow-élménynek. Én a jógát és az úszást tudom tapasztalatból ajánlani neked. De ha figyelembe veszem a fent leírtakat, akkor a táncot is, akár otthon a szennyes között.😉 Hiszen pont a sorozatban a szereplőnek a tánc-zene által átélt élménye jutatta az eszembe az én flow-élményeimet, és ennek hatására írtam meg ezt a posztot.

És miért írtam, hogy érzelem cunamit váltott ki belőlem? Nemcsak a sok jó emlék miatt. A befejező táncos jelenetet nézve, elérzékenyülve emlékeztem a táncos barátunkra, aki már több mint 10 éve nincs velünk egy hirtelen jött betegség miatt. R.I.P.

Ui.: Elővettem a fa hullahopp karikámat, amit még kisgyerekkoromban kaptunk a nővéremmel, de valahogy az enyém lett. Bocsi, Ritus!😘 Talán azért, mert hosszú évekig pörgettem a derekamon akár órákig. Még a gyerekek megszületése után is. Zenére! Önfeledten, belefeledkezve! Most itt hagyom neked a mosókonyhás számot, kedves Olvasó, amint hullahoppozok rá.🙈😂

Forrás: Fekete Blanka – Flow oktatói jegyzet, Csíkszentmihályi Mihály – Flow, (1)Wikipédia

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Call Now Button